Sárkeresztes község Fejér megyében, a Székesfehérvári járásban helyezkedik el.
Nevét a fehérvári johannitákról kapta, akiknek itt ajándékozott földet 1187 előtti években Eufrozina királyné. A török időkben a település neve Keresztes-majorja volt. Innen ered a település nevének Keresztes névrésze. A járás neve (fehérvári járás) a múlt századig Sármelléki járás volt innen ered a település nevének Sár előtagja.
Története:
A település és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amit a területén és környékén talált több különböző korokból származó leletanyag is bizonyít: Pék-malom dombon talált új kőkorból származó leletanyag, Határi-malomnál talált kelta kerámiák.
A települést az oklevelek 1193-körül említik először, nevét ekkor Borz , 1374-ben Barch alakban írták.
1193- előtt Eufrozina királyné adta a falut a fehérvári kereszteseknek, s az adományt III. Béla király 1193-ban megerősítette, s határát is leiratta: A határ a zámolyi vízválasztótól egészen a Móri-patak völgyéig terjedt, ahol a település malmai is voltak, s a Mohával közös határon említik Áldó-kutat, Árpád völgy-et, mely az Almás-sal közös határon terült el.
1340-ben a keresztesek Fehérvár melletti Barch-ba és a Szent Borbála-templom körüli földekbe való beiktatásakor a fehérvári prépostság mindkettőnek ellentmondott (Magyar-) Almás felől.
1439-től Barc-ot más néven Szentborbálának nevezik, de a fehérvári névhasználat ma is megkülönbözteti a keresztesektől nevezett Sár-„Keresztes”-t Borbála puszta-tól. 1449-ben majd 1499-ben is a fehérvári káptalan foglalja el erőszakkal Barc (Barch), vagy Szentborbála (Zenthbarbara) birtokot, ekkor a korabeli határjárásban találkozhatunk a kettős névhasználattal.
1439-ben Csókakőt és a hozzá tartozó várbirtokokat (köztük Barch és Keresztes-majorját is) Rozgonyi István kapja meg.
1522-ben a település házasság révén a Kanizsai családé lett. 1534-ben a Kanizsai családba beházasodott Nádasdy Tamás birtoka. 1543-ban, a keresztesek a török elől Pozsonyba menekülnek, s így Barch és Keresztes majorja egészen a XIX. századig a Csókakői vár, s mindenkori urának birtoka lett.
1562-1671-ig a Nádasdyak birtoka.
1671-től a település a kincstárra szállt, mivel addigi birtokosát, Nádasdy Ferenc (főúr)-at a Wesselényi-féle összeesküvésben való résztvétele miatt kivégezték. 1678-ban Széchenyi György kalocsai érsek kap rá zálogjogot. 1685-ben a törökök által elpusztított falvak közt van számontartva. 1692-ben Báró Hochburg János kapja meg a falu birtokjogát I. Lipót császár-tól, mely később házasság útján Berényi Györgyé, és Luzsénszky Györgyé lett.
1821-ben Sárkeresztes (Barc) gróf Károlyi Györgyé és a Károlyi családé lett.
Nevezetességek:
- Református templom – 1715-ben épült. Tornyát 1790-ben építették hozzá, azonban az 1810. évi földrengés lerombolta, de hamarosan újjáépítették.
- Paplak – 1862-ben épült.
- Csomasz Tóth Kálmán (1902-1988) emlékműve a ref. templomkertben. Csomasz Tóth zenetörténész, himnológus, több ref. énekeskönyv szerzője, korábban egyebek mellett detroiti segédlelkész, itt volt lelkész 1932-1938 között.
Híres szülöttei:
- Itt született a vadászregényeiről ismert Bársony István (1855 – 1928). (A község területén emlékparkja található)
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megye | Fejér |
| Járás | Székesfehérvári |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Krähling János[1] |
| Irányítószám | 8051 |
| Körzethívószám | 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1510 fő (2014. jan. 1.)[2] |
| Népsűrűség | 64,50 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 151[3] m |
| Terület | 23,27 km² |
Adatok és információk a http://hu.wikipedia.org/wiki/Sárkeresztes oldalról származnak.