Sárkeresztesi vagyok, annak tartom magam. Anyai ágon innen származom és egészen 2018-ig alighanem minden vasárnapot itt töltöttem dédszüleimnél. Igaz, csak életem első öt évében éltem ezen a településen, de ettől még a szülőfalumnak tartom Sárkeresztest. Kétségtelenül szerelem fűz ehhez a faluhoz.
Nem csoda hát, hogy ez a szerelem más érdeklődési területeimre is rányomta a bélyegét. Ennek ékes példája a történelem iránti rajongásom. Kezdetben volt csak a Második világháború, amiről faltam a könyveket. Aztán egyszer csak ráleltem Sárkeresztesről szóló írásokra és nem volt megállás. Ez körülbelül tíz éves koromban lehetett. Lelkesedésem a téma iránt azóta sem lankadt. Sokat olvastam a csatákról, a mindent felőrölő ütközetekről amelyek Sárkeresztesen és térségében zajlottak. Arról, hogy a háború után a falu tulajdonképpen teljesen elpusztult. A határ meg bevethetetlen volt a letiport szántóföldek, az elhagyott veszélyes robbanóeszközök, bunker és ágyúállások százai miatt.
Amikor elfogyott a faluról szóló írás, elkezdtem kutatni.
Úgy éreztem, hogy a tudásomat, kutatásaimat meg kell osztanom másokkal mert csakis így nyer értelmet az a munka amit csinálok. Így tudom célba juttatni azt az üzenetet, amit mindenkinek tudtára akarok adni: Soha többé háborút! Vajmi keveset ér az a kotta amelyet egy fiókba zárnak, ahelyett, hogy közönség előtt eljátszanák, legyen a tartalma akármilyen szép.
Így jutottam el odáig, hogy megszervezzem az I. “Soha többé háborút!” emléktúrát és kiállítást 2022 áprilisában. Az esemény előtt már tudtam, hagyományteremtő jelleggel szeretném ezt a túrát megrendezni. A rossz idő ellenére sikeresnek könyveltem el a megmozdulást.
Idén szerencsére jobb időnk volt. Az idei túrán reggel kilenckor 57 ember indult el a művelődési háztól. Soraikban számos hagyományőrzővel, akik korabeli, világháborús egyenruhában meneteltek mellettünk. Sőt, a túra vége felé egy kis hadijátékkal is szórakoztatták a túrázókat! Utunk során hat helyen emlékeztünk meg a háború áldozatairól és hőseiről. Érintettük a parkerdőben lévő lövészárok rekonstrukciót, a szovjet emlékművet, illetve a templom melletti I-II. világháborús emlékművet. A Rákóczi utcában Sáfár Sándorné Filótás Éva néni házánál megálltunk és megemlékeztünk édesapjára, Filótás Mihályra, aki 1945-ben, hadifogságban vesztette életét. A túra sikeres teljesítői kitűzőben és oklevélben részesültek. A beérkezést követően egy ebéd várta a fáradt vándorokat a Sárkeresztesért Egyesület jóvoltából. Délután háromkor pedig következett a kiállítás megnyitója a Sárkeresztesi Művelődési Házban. A kiállítás az én gyűjteményemből állt. Olyan háborús tárgyakat mutattunk be amelyek a térségből kerültek elő. Sokféle holmit rejtettek a vitrinek, a fogkrémes tubuson keresztül, szovjet gárdajelvényen át, egészen a párduc harckocsi láncszemekig volt minden. A hagyományőrzők megnyitották a “fegyversimogatót” ahol a második világháborús fegyvereit lehetett kézbe venni. A kiállítást az Ó-BORbála Hagyományőrző csoport katonanótái nyitották meg. Úgy gondolom méltóan sikerült megemlékezni az áldozatokra, a hősökre és a mártírokra. Jövőre pedig ismételünk!
Köszönet illeti meg az eseményt támogató szervezeteket, így a Sárkeresztesért Egyesületet, az IGenerációért Egyesületet, a Sárkeresztesi Művelődési Házat és nem utolsó sorban a Ó-BORbála Hagyományőrző csoportot. Köszönet illeti meg Tyukodi Mátét, aki fényképezőjével dokumentálta a túrát. Hálával tartozom még a hagyományőrzőknek is.
Amennyiben valakinek van otthon háborús tárgya amit felajánlana a gyűjteménybe vagy a korszakból származó dokumentum vagy fénykép az kérem vegye fel velem a kapcsolatot!
Szeretettel:
Magda Tivadar
+36306867992
Fotók: Tyukodi Máté
